Harta
Weboldal
Harta a Duna-Tiszta közti síkság nyugati oldalán a Duna bal partján fekszik, Budapesttől 100 km-re, délre. Legközelebbi városok: Solt l2 km-re, Kalocsa 20 km-re délre, Kiskőrös 30 km-re délkeletre. A község megközelíthető közúton az 51-es számú főúton. Vasúton a Kunszentmiklós- Solt- Dunapataj vasút vonalon, vízi úton a Dunán az 1545 fkm-nél találjuk. Teherkikötője van az1546,3 fkm-nél: a vízmélység 10-15 du. merülésig megfelelő. Személykikötési lehetőség is van ugyanitt.
Harta története bővebben:
A honfoglalás előtt avarok lakták ezt a területet. Az Árpád-házi királyok idején Fejér megye solti járásához tartozott az akkori település.
Hartára vonatkozó legrégebbi írásbeli említés egy 1289 évből való adománylevélben olvasható. 1409-ben Egyházasharta, 1455-ben Nagy-Harta néven említik az oklevelek, ekkor Mikolai Mihály és Bálint birtoka.
A török uralom alatt 1573-ban a település, mint a Székesfehérvári vár tartozéka, még adóköteles volt, az 1686-os összeíráskor már szétdúlt, sivár helységként említik, az elnéptelenedett települések között szerepel.
Az elszikesedett, mocsaras terület benépesítésére a XVIII.. század elején – 1723-24 között az akkori földesúr, gróf Ráday Pál Hessenből, Pfalzból, később Württenbergből és Speyerből bevándorolt ágostai evangélikus és református vallású németeket telepített le birtokán. /Ráday Pál és az első telepesek közötti szerződés 1724.junius 9-én kelt./
E tényből adódik a község német-nemzetiségi eredete.
A község gyors fejlődése a Ráday családnak – Ráday Pálnak és feleségének Kajali Klárának – volt köszönhető.
Harta akkori életére vonatkozó legtöbb adat a Ráday levéltárban található.
Az evangélikus anyakönyveket 1733 óta vezették, a felekezet 1759-ben épitette első imaházát, 1798-ban épület fel a templomuk.
A reformátusok 1835-38 között klasszicista stílusban építettek templomot.
A hartai római katolikus vallásúakról 1923-ig a dunapataji plébánia anyakönyveiben található bejegyzés. Az egyházközség templomát 1943 pünkösd másnapján szentelték fel és 1945 augusztusától önálló lelkészség lett.
A községet sokszor sújtotta árvíz. 1852-ben a tűzvész majdnem teljesen elpusztította. A tűzvész után alakult ki a község rendezett képe.
A XIX. század végén gróf Teleki József, az MTA, a kalocsai érsekség, Bauer Rudolf, a Magyar Királyi Kincstár, Boronkay György és Darányi Kálmán voltak Hartán birtokosok.
A községhez tartozott Dunatetétlen puszta, Érsekiharta puszta, valamint a XVI. században még önálló településként szereplő Hartai-mikla és Hartai bojár puszták, végül a Dunapataji községtől 1909-ben és 1913-ban átcsatolt Vejte és Pataji bojár puszták.
A Duna nemcsak veszélyt jelentett a lakosság számára, hanem sokaknak biztosított megélhetést. A századfordulót követően kb. 140 hartai hajós állt alkalmazásban osztrák és magyar hajózási társaságoknál. Öt vízimalom is működött itt a század első felében.
A II. világháború után az 1947-48-as évek jelentős változásokat hoztak a falu lakosainak életében. Államközi egyezmény alapján 287 hartai német család kitelepítésére, a Felvidékről és a Délvidékről 243 magyar család betelepítésére került sor.
A szövetkezetek 1949 őszétől működtek Hartán. Egyesüléssel 1975-ben két tsz maradt, a Lenin és az Erdei Ferenc Tsz. A rendszerváltás után ezek Agro-Harta és Erdei Ferenc néven tovább működtek, jelenleg Agro-Harta Rt. És Erdei Ferenc Kft. néven szerepelnek.
A fő profil a növénytermesztés. Legfontosabb növények a búza, kukorica, napraforgó, a háztáji művelésben a vöröshagyma és a fűszerpaprika. Jelentős az állattenyésztés is: sertés,szarvasmarha, csirke, juh. A munkaerő egy kis részét az ipar foglalkoztatja: cipőfelsőrészt, tésztát készítenek.
1963-tól működött a Solt-Harta és Vidéke Áfész. Takarékszövetkezet 1957-ben alakult.1947-ben önálló község lett Dunatetétlen.
Harta közigazgatási területéhez tartozik Állampuszta, ahol 1884 óta büntetés-végrehajtási intézet működik. Az elitéltek fogvatartása zárt területen, foglalkoztatásuk nyílt területen folyik. Foglalkoztatásukat egy Kft. biztosítja. Állampusztán csak az intézet és a Kft. alkalmazottai laknak, családjukkal, szolgálati lakásokban.
Harta nagyközség lakossága 1990-ben 11 tagú, 1994-ben 12 tagú képviselőtestületet választott. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993 évi LXXVII.tv.22.§ 1. Bekezdése alapján az önkormányzat német nemzetiségi kisebbségi önkormányzatnak nyilvánította magát. A német nemzetiségűek hozzávetőleges aránya kb.50%.
A Duna közelsége kiváló természeti, ill. Turisztikai adottságot jelent. Védett a hartai Duna-ág és környezete, az ártéri erdők, továbbá a szikeken lévő miklai tájvédelmi körzet. Ritkaságszámba menő madárfaja a túzok. A Duna-parton és a környező tavakban jók a horgászati lehetőségek, a környék gazdag vadállománya izgalmas kikapcsolódást nyújt a vadászok számára.
Az idegenforgalomfejleszthető lenne, hiszen erre a környezet széleskörű lehetőségeket biztosít.
A Templom utca névadói az itt álló templomok. A klasszicizáló késő barokk evangélikus templomot a gyülekezett fennállásának 250. Évfordulóján, 1973-ban felújította.
A református templom klasszicista stílusban, a Szent István templom Möller Károly tervei alapján készült.
Az I. Világháborús hősök tiszteletére emlékművet állítottak a polgármesteri hivatal előtti téren. A II. világháborúban elesettek emlékművét 1992-ben emeltette a község lakossága a helyi temetőben.
A helytörténeti gyűjteményben egy régi lakóház századelőn emelt falami között a nevezetes hartai festett bútorok gazdag díszítésű darabjait találjuk. A hartai bútorok díszítő stílusa egyéni, színhasználata jellegzetes. A díszítés központi motívuma a reneszánszban gyökerező, centrális elrendezésű korsóba, vagy kehelybe állított virágcsokor. Ez a kompozíció szerkezetében a mai napig nem változott. Egyedinek tekinthetők a lovas alakokkal díszített szekrények. A bútorfestészet ma is elő hagyomány a községben. Jeles képviselője: Schneider Péterné. A múzeum lakószobáiban három korosztály népviseletét ismerhetjük meg. Ezen túl tárgyak, írásos dokumentumok elevenítik fel a népélet, a községi igazgatás emlékeit.
